請覆
Március 8. – virágok, kedves szavak, apró figyelmességek… de mit ünneplünk valójában? A nőiséget? Az áldozatokat, amelyeket a társadalom elvár tőlünk? Vagy lehetne ez a nap az, amikor végre felteszünk egy igazán fontos kérdést:
Elizabeth Gilbert Ízek, imák, szerelmek című könyve egy olyan nő története, aki mert kérdezni, és mert elindulni. Amikor az élete darabjaira hullott, amikor már nem tudott megfelelni a saját magára erőltetett szerepeknek, meghozta a döntést: kilépett a komfortzónájából, és útnak indult. Itáliába ment, hogy élvezze az élet örömeit, Indiába, hogy megtalálja a belső békét, és végül Balira, ahol talán nemcsak a lelkét, hanem a szívét is újra megnyitotta…
A megfelelési kényszer fogságában
“Hozz több áldozatot! Légy jó mártír! Ne feledd, hogy az életed nem a sajátod! Az életed mindenki másé. Az életed az apádé, a férjedé, a gyermekeidé, a közösségé…”
Ismerős mondatok? Generációkon át ivódtak belénk. Légy jó lány. Légy kedves. Légy alkalmazkodó. De mi történik, ha egy nő úgy dönt, hogy kilép a mások által ráosztott szerepből? Ha azt mondja: elég volt?
“Ha az életünk egy szemétdomb, igenis elmenekülhetünk a szemétdombról, kerül, amibe kerül.”
A megfelelési kényszer és a szorongás olyan béklyók, amelyek észrevétlenül lopják el az éveket. A stressz gyorsabban öregít, mint maga az idő. És miért? Mert a belső feszültség, az önfeláldozás és a folyamatos lemondás felőrli az embert.
“A szorongás jobban öregít a kornál.”
Öngondoskodás vagy önzőség?
A társadalom szereti azt mondani a nőkre, akik saját magukkal is törődnek: önzők. De mi lenne, ha az öngondoskodás nem kiváltság, hanem alapvető jog lenne?
Gilbert Olaszországban rájön, hogy az életet élvezni szabad. Hogy lehet csak úgy üldögélni egy kávézó teraszán, elmerülni az ízekben, nevetni egy jótársaságban. Hogy a boldogság nem bűn.
Aztán Indiában megtapasztalja, hogy nemcsak a testnek, de a léleknek is szüksége van gondoskodásra. A csend, az ima, a befelé figyelés – ezek gyógyítják a belső sebeket.
Végül Balira érkezik, ahol a szabadság már nemcsak egy érzés, hanem egy életforma. És ekkor történik valami, amit talán már ő maga sem remélt: egy új szerelem lehetősége megjelenik a horizonton.
Teremtsd meg a saját lehetőségeidet!
A könyv egyik legerősebb üzenete, hogy nem kell elfogadnunk azt a sorsot, amit mások kijelöltek számunkra. A változás lehetséges. Nem mindig könnyű, de mindig lehetséges.
“Nem hiszem, hogy azért születtünk erre a Földre, hogy örökké nyomorúságosnak, kimerültnek és boldogtalannak érezzük magunkat.”
Ezért a nőnap lehet virágokról és kedvességről szóló ünnep – de lehet ennél sokkal több. Egy emlékeztető arra, hogy van választásunk.
Mert mi van, ha az életed csakis a tiéd?
✨ Te mit tennél meg önmagadért? ✨
Írd meg kommentben A facebook cikkajánlónk alá!