Pszichológiai segítség Szegeden és online

A félelem velünk jöhet

Mit tanítanak a közel-keleti történetek a bátorságról és a következő lépés megtételéről?

Hét lány indul el a sivatagba, hogy a sidr fa apró termését, nabqot gyűjtsön. Sokáig keresgélnek, végül megtöltik a kosaraikat, és elindulnak hazafelé. Útközben az egyik lány észreveszi, hogy az ő kosarában gyümölcs helyett rovarok és más rémisztő lények nyüzsögnek. Mire megszabadul tőlük, a kosara teljesen kiürül. Arra kéri a társait, hogy adjanak neki a saját gyümölcsükből, vagy kísérjék vissza a fához, ám egyikre sem hajlandók. A lány végül egyedül indul vissza.

A szaúdi történet ezen a ponton nem rettenthetetlen hősnőként ábrázolja. Aggodalmak töltik meg a gondolatait, a sivatag minden mozdulata megijeszti, minden neszre összerezzen. Amikor visszaér a fához, észrevesz egy felé közeledő, félelmetes alakot. Elbújik az ágak között, a szíve hevesen ver. Próbálja elűzni a félelmét, de képtelen rá.

A rém végül megtalálja, megeteti magát a lánnyal, majd tüzet rakat vele. Amikor a lány felismeri, hogy az életére tör, még erősebben remegni kezd. Közben figyel, gondolkodik, kivárja a megfelelő pillanatot, és csellel a tűzbe taszítja támadóját. Csak ezután érkezik meg a megkönnyebbülés. Elfogy az ereje, leül a földre, és hálát ad Istennek azért az erőért és lehetőségért, amely hozzásegítette a meneküléshez.

A hét nabq-szedő lány történetét Abd al-Karím al-Dzsuhajmán szaúdi író arab nyelvű gyűjteménye őrizte meg. Angolul The Seven Buckthorn Pickers címmel jelent meg Nadia Jameel Taibah és Margaret Read MacDonald Arab-félszigeti meséket bemutató kötetében. A mese azért különleges, mert nem törli ki a félelmet a bátorság történetéből. A lány teste végig jelzi a veszélyt. Retteg, remeg, szaporán ver a szíve, mégis képes észrevenni a kínálkozó lehetőséget.

A bátorsághoz szükség van a félelemre

Gyakran nevezzük bátornak azt az embert, aki látszólag egyáltalán nem fél. Pszichológiai értelemben azonban a félelem hiánya és a bátorság nem ugyanaz. A bátorság éppen abból születik, hogy valaki a veszély vagy a belső bizonytalanság érzékelése mellett is közeledik ahhoz, amit fontosnak tart.

Norton és Weiss egy félelmet keltő helyzetben vizsgálta a bátorság és a cselekvés kapcsolatát. Meghatározásukban a bátorság közeledő viselkedést jelent a félelem jelenlétében. Eredményeik szerint a nagyobb bátorság több megközelítő cselekvéssel járt együtt akkor is, amikor a kutatók figyelembe vették, milyen erős félelmet éltek át a résztvevők. Vagyis két ember hasonlóan szoronghat, közben egészen különböző távolságra juthat el. A különbség nem feltétlenül az érzés erejében van, hanem abban, hogyan válaszolnak rá.

A hétköznapokban gyakran várótermet építünk magunknak a félelemből:

Majd megszólalok, ha magabiztosabb leszek.
Majd beadom a jelentkezést, ha biztos leszek benne, hogy elég jó vagyok.
Majd elmegyek, ha kevésbé szorongok.
Majd meghozom a döntést, ha minden kétségem elmúlt.

Ez logikusnak tűnik, hiszen könnyebb volna nyugodtan cselekedni. A szorongás azonban ritkán ad előre garanciát. Sokszor éppen a megtett lépésekből tanuljuk meg, hogy elbírjuk a bizonytalanságot. Az elkerülés gyors megkönnyebbülést hozhat, később viszont újabb helyzetekre terjesztheti ki a félelem hatalmát. Lassan szűkülni kezd az a terület, ahol még szabadon mozgunk.

Az elfogadás- és elköteleződés-terápia ezt a képességet pszichológiai rugalmasságnak nevezi. Ide tartozik, hogy kapcsolatban maradunk a jelenlegi tapasztalatunkkal, és képesek vagyunk kitartani vagy változtatni a viselkedésünkön, amikor az egy számunkra fontos irányt szolgál. A félelmet nem kell szeretnünk, és igazat sem kell adnunk minden gondolatnak, amelyet magával hoz. Elég helyet hagyni neki anélkül, hogy automatikusan átadnánk neki a döntést.

Bátorság, vakmerőség és megfelelés

A szaúdi mesében a lány döntése nem minden szempontból követendő. Egyedül visszaindulni a sivatagba valós veszélyt jelent. Az is kérdéses, miért érzi úgy, hogy üres kosárral nem térhet haza. Saját értékei vezetik, vagy attól tart, hogyan fogadják majd? A szégyen, a megfelelési kényszer és mások elvárásai is rávihetnek bennünket kockázatos tettekre.

A bátorság nem követel állandó előrehaladást. Előfordul, hogy a visszafordulás a bölcsebb választás. Máskor egy határ meghúzásához, a segítségkéréshez vagy annak kimondásához kell több erő, hogy ezt most nem tudjuk egyedül megoldani.

A félelem fontos jelzőrendszer. Érdemes megvizsgálni, valódi veszélyre figyelmeztet-e, vagy egy korábbi tapasztalat, egy súlyos következményeket jósló gondolat, esetleg a bizonytalanság elviselésének nehézsége erősíti fel. A cél nem minden félelmet figyelmen kívül hagyni. Sokkal inkább az, hogy a félelem mellett más információk is beleszólhassanak a döntésbe: a tények, a korábbi tapasztalataink, az értékeink, a kapcsolataink és a rendelkezésünkre álló segítség.

A történet, amelyet a félelem mesél rólunk

A narratív pszichológia abból indul ki, hogy történetekbe rendezzük a tapasztalatainkat. A velünk történő eseményekből kiválasztunk bizonyos részleteket, összekötjük őket, jelentést adunk nekik, majd következtetéseket vonunk le saját magunkról.

Egy sikertelen megszólalásból, néhány elkerült találkozásból és egy félbehagyott próbálkozásból könnyen megszülethet a mondat: „Gyáva vagyok.” Idővel minden újabb visszalépés beleillik ebbe a történetbe, az ellentétes tapasztalatok pedig kevés figyelmet kapnak. Kimarad az a telefonhívás, amely előtt fél órán át készültünk, mégis megtettük. Kimarad, hogy egyszer segítséget kértünk, pedig szégyelltük. Az is, hogy elmentünk egy találkozóra, miközben legszívesebben otthon maradtunk volna.

A narratív terápiában alkalmazott externalizálás elválasztja az embert a problémától. A „gyáva vagyok” mondat helyett megfogalmazhatjuk, hogy „a félelem most megpróbál visszatartani”. Ez a kis nyelvi változás megszünteti az önmagunkról hozott végleges ítéletet. Már vizsgálhatóvá válik, hogyan dolgozik a félelem, mikor erősödik fel, milyen lépésektől tart távol, és mikor sikerült korlátoznunk a befolyását.

A történet újraírása sem azt jelenti, hogy kellemesebb változatot találunk ki a valóság helyett. Azokat a tapasztalatokat keressük meg, amelyek eddig nem kaptak helyet az uralkodó történetben. Egy új történetben a félelem továbbra is jelen lehet, de mellette láthatóvá válik a kitartás, a leleményesség, a hit, a kapcsolódás és a választás képessége is.

Seherezádé és a következő éjszaka

Az Ezeregyéjszaka kerettörténetében Seherezádé tudja, milyen veszélyt vállal, amikor feleségül megy a királyhoz. Történetei segítségével saját életét és más nők életét próbálja megmenteni. A terve nem egyetlen hőstettre épül. Estéről estére folytatnia kell.

Bátorsága ezért különösen közel áll a hétköznapi változáshoz. Ritkán oldunk meg mindent egyetlen nagy döntéssel. Gyakrabban ugyanazt az irányt választjuk újra: még egy beszélgetést vállalunk, még egyszer gyakorolunk, újabb határt húzunk, vagy egy rosszabb nap után ismét nekilátunk. Seherezádénak sem kellett az első éjszakán elmesélnie mind az ezer és egy történetet. Az első történetet kellett elkezdenie, majd eljutnia a következő reggelig.

Hasonló utat járnak be Faríd ad-Dín Attár középkori perzsa allegóriájának, A madarak konferenciájának szereplői. A madarak hosszú útra indulnak a Szímurg keresésére. Útközben sorra előkerülnek a félelmeik, veszteségeik és ragaszkodásaik. Sokan visszafordulnak. A megérkező madarak végül felismerik, hogy a keresett erő nem teljesen kívül várta őket; az út során az is láthatóvá vált, amit magukban hordoztak.

A két történet eltérő kulturális hagyományból származik, mégis ugyanarra emlékeztet: az út elején ritkán érezzük magunkat késznek. Bizonyos erőforrásaink csak használat közben válnak felismerhetővé.

Írd meg a következő fejezetet

A következő gyakorlatot egy kisebb, jelenleg is biztonságosan megközelíthető helyzettel érdemes kipróbálni. Súlyos trauma, bántalmazás, krízis vagy tényleges veszély esetén az önálló írás nem helyettesíti a megfelelő szakmai és gyakorlati segítséget.

  1. Válassz egy jelenetet

Gondolj egy helyzetre, amelyben a félelem vagy a szorongás visszatart valamitől. Fogalmazd meg konkrétan. A „félek az emberektől” helyett válassz egy jelenetet: például szeretnél hozzászólni egy megbeszélésen, felhívni valakit, elmenni egy programra vagy elküldeni egy régóta halogatott levelet.

  1. Adj alakot a félelemnek

Képzeld el a félelmet egy mese szereplőjeként. Nem szükséges szörnynek látnod. Lehet útőr, köd, szél, szigorú tanácsadó vagy egy folyton vészjelzést küldő madár.

Milyen nevet adnál neki? Mit mond neked? Milyen jövőt jósol? Mit szeretne elérni nálad? Miből veszed észre, hogy egyre nagyobb hatással van rád?

Írd le egy mondatban:

A félelem azzal próbál megvédeni, hogy…

Ezután folytasd:

Ennek az az ára számomra, hogy…

A félelem rendszerint védeni próbál valamitől. Ettől még az általa választott módszer túlságosan beszűkítheti az életünket.

  1. Keresd meg a kimaradt jelenetet

Idézz fel egy alkalmat, amikor már éreztél hasonló félelmet, mégis tettél valamit. A lépés lehetett egészen kicsi. Talán csak megírtál egy üzenetet, beléptél egy ajtón, feltettél egy kérdést vagy öt percig benne maradtál egy kellemetlen helyzetben.

Mi segített akkor? Milyen képességedet használtad? Mi volt elég fontos ahhoz, hogy a félelem mellett is mozdulj? Ki tudna még erről a tulajdonságodról?

Adj címet ennek a rövid jelenetnek. A cím utalhat arra a képességre, amelyet megmutattál: „A nap, amikor segítséget kértem”, „Az első öt perc” vagy „A levél, amelyet végül elküldtem”.

  1. Nézd meg, mi van a kosaradban

A mesék hősei útravalót, segítőt vagy különleges tárgyat kapnak. A saját erőforrásaink kevésbé látványosak, ettől még használhatók.

Mi kerülhetne a te kosaradba? Korábbi tapasztalat, felkészülés, humor, hit, kíváncsiság, szakmai támogatás, egy megbízható ember, elegendő idő, kilépési lehetőség vagy egy előre megfogalmazott mondat?

Fejezd be:

Ezen az úton magammal vihetem…

  1. Csak a következő jelenetet írd meg

Ne próbáld előre megoldani az egész történetet. Keress akkora cselekvést, amely némi erőfeszítést kíván, de a jelenlegi állapotodban is vállalható.

A „rendezek minden konfliktust” túl nagy és homályos feladat. Egy időpont kérése, a levél első bekezdésének megírása vagy egy tízperces beszélgetés kezdeményezése már megjeleníthető jelenet.

Írd le harmadik személyben:

A vándor észrevette, hogy a félelem ismét mellé szegődött. A félelem azt mondta neki, hogy…

A vándor közben arra is emlékezett, hogy…

Magához vette…

Aznap csak odáig kellett eljutnia, hogy…

A harmadik személyű megfogalmazás némi távolságot teremt. Kívülről könnyebb lehet észrevenni, hogy a főszereplőnek több választási lehetősége van annál, mint amit a szorongás elsőként felkínál.

Végül fordítsd vissza a mondatot saját magadra:

A félelmem most is velem lehet. A következő lépésem az lesz, hogy…

Adj a lépésnek időpontot is. A történet attól kezd változni, hogy az új jelenet a valóságban is megtörténik.

A félelem mellett maradó hely

A szaúdi lány nem kapott előre bizonyosságot arról, hogy megmenekül. Seherezádé sem tudhatta, elérkezik-e a következő reggel. A madarak sem látták útjuk elején, mi vár rájuk a végén. Félelmük mellett azonban maradt valamennyi hely a figyelemnek, az értékeiknek, a találékonyságnak és a következő döntésnek.

Saját életünkben ritkán találkozunk mesebeli szörnyekkel, a félelem mégis képes úgy viselkedni, mintha ő ismerné egyedül a történet folytatását. Jósol, felnagyítja a veszélyt, és eltakarja azokat a jeleneteket, amelyekben már korábban is helytálltunk.

Nem kell megvárnunk, amíg teljesen eltűnik. Felmérhetjük a helyzetet, kereshetünk erőforrásokat, kérhetünk segítséget, és kiválaszthatjuk a most vállalható lépést. Az egész utat nem kell ma végigjárnunk. A következő fejezethez egyetlen új jelenet is elég.

Felhasznált források

  • Carey, M. és Russell, S.: Re-authoring: Some Answers to Commonly Asked Questions⁠. Dulwich Centre.
  • Norton, P. J. és Weiss, B. J. (2009): The Role of Courage on Behavioral Approach in a Fear-Eliciting Situation: A Proof-of-Concept Pilot Study⁠. Journal of Anxiety Disorders, 23(2), 212–217.
  • Ruini, C., Masoni, L., Ottolini, F. és Ferrari, S. (2014): Positive Narrative Group Psychotherapy: The Use of Traditional Fairy Tales to Enhance Psychological Well-Being and Growth⁠. Psychology of Well-Being, 4, 13.
  • Taibah, N. J. és MacDonald, M. R. (2016): Folktales from the Arabian Peninsula⁠. Libraries Unlimited.
  • A hét nabq-szedő lány arab nyelvű szövege⁠, Abd al-Karím al-Dzsuhajmán története alapján.